Amikor nem elég az elég jó – a perfekcionizmus, könyörtelen mércék csapdájában:

Sokan vitatkoznak arról, hogy van-e jó maximalizmus.  Kyon kutatásában megkülönbözteti a negatív, önsorsrontó perfekcionizmust és a pozitív, előre vívó maximalizmust. Az előbbinél az egyén inkább a külvilágnak, szülőknek, társadalmi normáknak akar megfelelni. Az utóbbi pedig az önmagát tökéletesítő ember kiváltsága, azaz az illető folyamatosan jobb teljesítményre törekszik.

Általában azonban a túlzottan magas elvárások, megfelelési igény és ambíció, ahol sérül az önértékelés, nem megengedett a hibázás, vagy többszöri próbálkozás lehetősége önkénytelenül pokollá teszi az ember életét, és az illető többnyire nincs tudatában annak, hogy könyörtelen mérce, vagy perfekcionizmus sémával, életcsapdával rendelkezik. Jellemző lehet még az állandó hibakeresés, rugalmatlanság, illetve a stresszel való rossz megküzdés, amely egy általános türelmetlenséggel járul.

Egyesek úgy gondolják, hogy biztosan nem rendelkeznek ilyen sémával hiszen ők inkább halogatnak, utolsó pillanatra hagyják a dolgaikat, vagy fel sem merül bennük, hogy ők valamit elég jól meg tudnának csinálni. Ezekre az emberekre általában a kudarcorientáltság jellemző, nem tudják elképzelni a tényleges sikert és emiatt lehetetlen helyzetbe hozhatják magukat, túl sokat vállalnak, vagy éppen túl könnyű feladatot. Az egyikre azt mondják túl nehéz volt, esélyem se volt. A másikra pedig túl könnyű volt, nem motivált egyáltalán. A lényeg azonban az, hogy mindkét esetben az egyéni teljesítmény elmarad az elvárhatótól, vagy elég jótól. Ezek a személyekre nagyon is hatással van a perfekcionizmus séma, csak éppen ezt tagadják és ellentétes reakciókat produkálnak. (Mert egy sémát nem csak elfogadunk, elutasítunk is , attól az még ugyanolyan hatással van ránk).

Ha jellemző ránk a perfekcionizmus általában magunkat vagy másokat is nagyítóval figyelünk, és egyáltalán nem jellemző ránk az önbizalom, a hit magunkban és másokban. Ez egyrészt előbb-utóbb az egyén kiégéséhez, másrészt a környezettel való konfliktusokhoz vezet, hiszen ezzel a sémával rendelkező egyénekből hiányzik a türelem és az elfogadás a mások hibázásával szemben. Bizonyára mindannyiuknak eszébe jutnak ilyen sémával rendelkező tanárok, kollégák, szülők esetleg. Általában nem ők a legnépszerűbb figurák egy közösségben annak ellenére, hogy teljesítményük megbízható és pontos. Az elfogadás, a hit és a bizalom azonban elengedhetetlen tulajdonsága az EGÉSZSÉGES FELNŐTT-nek. Egy másik fontos tény azonban az, hogy az illető képtelen jól érezni magát és boldognak lenni, mert folyamatosan ellenőrzi önmaga és környezete teljesítményét. Nincs az a “hatra dőlök, mert valamit jól csináltam érzés”, illetve ugyanilyen elvárásokat támaszt a környezetében lévőkkel szemben is, akik úgy érezhetik megfulladhatnak ettől. Jellemzően előfordulhatnak dührohamok a türelmetlenség miatt illetve önkontroll problémák, amelytől az egyén és társasága is szenvedhet.

Milyen hétköznapi megjelenési formái vannak a könyörtelen mércék, perfekcionizmusnak?

Rend és tisztaságmánia a háztartásban megkeserítheti az illető és környezete légkörét. Akár azonban egy mindig elégedetlen, hibakereső főnök, túl alázatos beosztottnál is megjelenhetnek ezek. A nárcisztikus szülők gyermekei, illetve a parentifikálódott (korán felnőtt) rendszeresen küzdenek perfekcionizmus, könyörtelen mércék sémával. Természtesen a szülő is szenvedhet ettől. A szülést és az anyaságot is élheti meg az illető görcsösen tökéletességre törekvően. Akár a mindenbe beleszóló családtag, házmester, szomszéd, vagy a 4-esért síró pedáns osztálytárs is rendelkezhet ilyen sémával.

Filmbeli példákat hozva: Colombo, Miss Marple, Scully ( X akták) Dr. House, 007-es ügynök,Sheldon Cooper ( Agymenők),Fekete hattyú biztosan rendelkezik a perfekcionista sémával. Ellenpélda erre Felkoppintva (Ben), Apafej (Sony), Üres város (Charlie)

A Felkoppintva és a Vejedre ütők filmekben egyébként a kudarckerülő és a perfekcionista személyek találkozását láthatjuk, ezek a kontrasztok teszik a filmet olya szórakoztatóvá, de az életben azért egy perfekcionista és egy kudarckerülő személy gyakran nem érti meg egymást a mindennapokban. Illetve akkor tud a kapcsolatuk jó lenni, ha kölcsönösen alakítanak egymáson. Bálint Andrea ISST kiképző terapeuta véleménye az, hogy általában a perfekcionista ad le az elvárásaiból egy együttélésben, hiszen nem akar napi szinten veszekedni a már-már túlontúl lezsernek tűnő párjával. Az érdekesség az, hogy aki elfogadta a könyörtelen mérce sémát az ugyanúgy a szerethetőség érzésének hiányától szenvedhet, mint a, aki elhitte, hogy neki semmi se sikerül elsőre, vagy elég jól.

A „boldogság” a tét azok számára, akiknek túlfejlett, vagy éppen kompenzálásra kerül ez a sémája. Az elégedettség, jó közérzet, egészséges önbizalom, szerethetőség érzés az, amely felülírhatja számukra ezt a sémát.

A segítő szakemberekre is jellemző ez a séma az önfeláldozás séma mellett, ez a két séma különlegesen fejlett a korán felnőttként érett személyekre, ahol a szülők érzelmileg elérhetetlenek, vagy éretlenek voltak. A türelmetlenség, elégtelen önkontroll sémával szintén együtt szokott járni a séma, amely a dührohamokért, nem kellő mennyiségű empátiáért felelős. Alapvetően azonban a csökkentértékűség, szégyen séma az, amely leginkább elősegíti a séma kialakulását. Ez az oka annak, hogy nagyon sokan a magas teljesítmény elérésébe teszik az összes energiájukat, hiszen úgy gondolják így szerethetőek. Nem véletlenül az elfogadás, szeretet a gyógyír és a hibázás lehetőségének elfogadása a megoldás a könyörtelen mércék ellen.

Hogyan segíthet a sématerápia, ha az illető rendelkezik perfekcionizmus sémával?

A terápia által az illető ráismer az őt jellemző sémára, torzított gondolkodásra (hibakeresés önmagában és másokban), képes lesz változtatni viselkedésén. Érzéseire és szükségleteire ráhangolódva megtanulja azokat lekommunikálni és ezáltal változtatni tud az életén. Természetesen a sématerápiás székmunka, imaginációs technika és a terapeuta által nyújtott korlátozott szülői gondoskodás is olyan módszerek , amelyek a folyamatot elősegítik.