Az elszakítottság sématartomány jellemzői

„Valami baj van velem, nem vagyok Ok.” „A világ veszélyes, kiszámíthatatlan és nekem védenem kell magam”. „Nem vagyok szerethető.”

Ezek azok a mondatok, amelyek gyakran megjelennek azok fejében, akik az első sématartományban rendelkeznek magas sémákkal. Elhagyatottság séma: félelem az elhagyástól. Az érzelmi depriváció, a szeretethiány, a Bizalmatlanság, abúzus -alapvető bizalmatlanság, Csökkentértékűség, kisebbrendűség séma- értéktelenség érzés, kevesebb vagyok, mint mások.  Társas izoláció: másokhoz való kapcsolódási nehézség jellemző arra az egyénre, aki ezekkel a sémákkal rendelkezik.

Mint ahogy Erik Erikson Alapbizalom és Alapvető bizalmatlanság szakaszában 0-1 év kor között, ha a csecsemőről való gondoskodás nem volt megfelelő, vagy nem volt folytonos, akkor az egyén úgy nő/nőtt fel, hogy a világ nem biztonságos hely. Így felnőttként se bízik senkiben, se önmagában.

Általában a másokhoz való kötődés is sérül, bizonytalan, elkerülő, vagy dezorganizált kötödéssel alakulhat ki, azaz a biztonságos kötődés az egyénnél hiányzik.

A személy sokszor érzi magát izolálva a többi embertől és legtöbbször a Sérülékeny gyerek módja aktivizálódik. Főként, ha a Szülői módok is rákontráznak ezekre a sémákra.

Az elhanyagolt, bántalmazott gyerekből lett felnőttek általában éberek lesznek a legkisebb jelekre is, hogy ha egy másik személy eltávolodik tőlük, vagy kritikával illeti őket. Gyakran erős féltékenység is felléphet náluk.

Gyakori, hogy a kisebbrendűségű érzésüket ( Csökkentértékűség, szégyen séma) elkezdik elismeréshajszolással,vagy perfekcionizmussal ( Könyörtelen mércék séma)

Lehet korrigálni az első tartományi sémákat, sérüléseket? Nyilvánvaló, hogy, aki egész életében úgy nőtt fel, hogy valami gond van vele, akkor ez a folyamat lassabb. Összességében arról is szó van, hogy tudatossá kell tennünk mi zajlik éppen, együtt kell éreznünk a bennünk lévő Sérülékeny gyerekkel és megadni neki azt a figyelmet és törődést,amire vágyna. Ehhez érdemes szakemberhez fordulni, mert legtöbbször az egyén nehezen ismeri el saját érzelmi szükségleteit.