Becsapós gondolatok

Ez a cikk a kognitív torzításokat tartalmazza, amely sokunk gondolkodását befolyásolja.

Mik ezek ?

1. Mindent vagy semmi gondolkodás

Ebben az esetben az illető nem tud megengedő lenni önmagával, vagy a környezetével szemben. Ez sokszor a tökéletességre törekvéssel is párosul. Viszont van egy olyan olvasata is , hogy ha valakin felfedez egy rossz tulajdonságot akkor már kevésbé tartja az illetőt szerethetőnek. Pedig nyilván senki se tökéletes, és nem is viselkedhet úgy.

2. Túláltalánosítás

Ebben az esetben a személyek egyszeri történésekből vonnak le következtetéseket, és általában nem pozitívból. Például, ha egy dolog nem sikerült neki, akkor azt gondolja neki sose sikerülhet semmi.

3. Negatív szűrés

Hiába történnek vele vegyes események, amikor az illető csak egy negatív momentumot vesz ki belőle. Ha például úgy gondolja,neki az egész napját elrontotta egy félreértés, vagy egy kisebb bosszúság.

4. A pozitív eseményeket, történések figyelmen hagyása, jelentőségük lekicsinylése.

Ha valaki megdicséri, el kezd mentegetőzni. ” Ez csak genetika, vagy véletlen”

5. Elhamarkodottan levonni következtetéseket: a negatív értékelés nem a tényeken alapszik.

Egyik esete a gondolatolvasás, pl. biztos a másik butának tart, vagy csúnyának.

Másik esete a jóslat: a jövőben úgy se fog ez, vagy az sikerülni.

6. Felnagyítás, vagy lekicsinylés

Saját, vagy más érdemeinek felnagyítás,vagy éppen lekicsinylése. Esetenként kettős mérce is lehet, Pl. “Mindenkinek lehet diplomája, ez semmi”

7. Érzelmi logika

Annak ellenére, hogy számos nemzetközi versenyt megnyert középszerűnek érzi magát. (ez nem annyira racionális, de attól még nem valós)

8. Kell, vagy kellene típusú gondolatok

A dolgoknak így vagy úgy kellene lenniük, mert egyébként megáll az élet. Ezzel a személy képes a saját életét és a környezete életét is boldogtalanná tenni.

9. Tévesen címkézés

Egy lúzer vagyok, mert megbuktam. Ahelyett, hogy a személy mögé nézne mik vezettek oda, hogy nem sikerült a vizsga.

10. Perszonalizáció

Az illető olyanért is felelősnek érzi magát, ami nem rajta múlik. ” Miattam váltak el a szüleim” ” Én vagyok a felelős anyukám lelki állapotáért.

Természetes az, hogy ilyen gondolataink vannak néha, az valahol normális . Csak szerencsésebb, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ezek olyan gondolatok , amelyek a sérülékenységünkből erednek, és a legtöbb esetben nem igazak. Ahhoz, hogy egyre inkább el tudjunk igazodni ezek útvesztőjében is , vagy közelebb kerüljünk vágyott önmagunkhoz, érdemes lenne önismeretet tanulni, vagy terápiára járni.

( Szakirodalom: Tringer 2001, Beck 2002)