Gyerekkori traumák és azok hatásai

A gyerekkorban elszenvedett testi-lelki elhanyagolás és bántalmazás és azok feldolgozatlansága egy életen át végigkísérheti az emberek életét.

Öngyilkossági kísérletek, hiperaktivitás, depresszió, pánik. Számos olyan tünet, amelyek hátterében gyerekkorban elszenvedett traumák állhatnak. A feldolgozást nehezíti a titkolózás, tabu. Sokszor azonban a szálak a szülőkhöz vezetnek el, akik vagy aktív, vagy passzív hozzájárulói voltak az eseményekhez.

A traumák tekintetében megkülönböztetünk kollektív, azaz több személyt, vagy akár társadalmat érintő eseményeket. Illetve interperszonális, azaz embertől –emberig elszenvedő traumát. Külön választhatunk egyszeri, vagy többször előforduló, hosszan tartó típusú traumatizálódást is. Hiszen a többszöri eseményekkel a személyre tett hatás és növekszik és kialakulhat a multiplex traumatizáció.

És lássuk a szomorú tényeket:

A WHO felmérése a 17 év alatti bántalmazásnak kitett fiatalok 1/5-e többször is átélt bántalmazó élményeket.  A bántalmazó légkörben nevelkedő gyerekek 45-70%-nál előfordul, hogy a gyerekeket is éri bántalmazás. Sajnos az otthon bántalmazott gyerekek 60% kortárs bántalmazás áldozata is lesz. A bántalmazott gyerekek 8,1% depressziót, 11,8%-ban öngyilkossági kísérleteket követnek el.  A nők általában az elhanyagolásban járnak élen, míg a férfiak nagy gyakorissággal más jellegű bántalmazásokat követnek el a gyerekek ellen. Jellemző, hogy a szexuális bántalmazók nagy része férfi, még, ha azonos nemű gyerek felé elkövetett molesztálásról is van szó. És ebben az esetben sem mondható, hogy az elkövetők kizárólag az azonos neműekhez vonzódtak volna.

A mai kutatások már megmutatták, hogy az ADHD és az oppozíciós zavar hátterében lévő gyerekek kb. 73% fizikailag, 31%-át szexuálisan bántalmazták. És a társas életben, főleg a társaságban ezek a gyerekek sokszor nem adekvát módon viselkednek. Ennek oka, hogy sok esetben képtelen az érzelmi állapotok modulálására, megfigyelhetőek lefagyások, vagy dührohamok viselkedésükben. Sérülnek a figyelem és a viselkedésszabályozás képességei.  Fokozott fenyegetés észlelé, vagy pont ennek hiánya jelenik meg. Megjelenhetnek maladaptív önnyugtatások, melyek a környezetre negatívan hatnak, hiszen a normalitás határán túlmutatnak.

A szeparációs szorongás a bántalmazott gyerekek 58% -ra jellemző. Melynek oka, hogy a szelf és a kapcsolatokkal összefüggésben zavar lép fel.  Sokszor alakulnak ki bizonytalan, vagy dezorganizált kötődések náluk, főleg, ha a szülő vagy gondozó is elszenvedett bántalmazást, olyankor legkevésbé képes biztonságot nyújtani.

A traumatizált gyerekek számos területen szenvednek el negatív irányú változásokat a szervezetükben. Jellemzően kognitív fejlődésük lelassul, gyakran van náluk gondolkodási és végrehajtó funkciók zavara, valamint figyelem és memória probléma. Sérül az érzelmek szabályozása. Hiperarousal (túlzott éberség, alvászavar) és vagy deperszonalizáció ( saját én megélésének hiánya), derealizáció (külvilág megváltozása), disszociatív (különálló) tünetek alakulhatnak ki. Az agresszív impulzusok kezelése is nehéz az egyének számára ugyanúgy ahogy az önkontroll, empátia, konfliktus megoldó készségek is hiányosak. Gyakori, hogy az egyén elmagányosodik, mert nem tud a környezetéhez kapcsolódni a társas kapcsolatokban felléphetnek zavarok.  Kialakulnak szomatikus stressz válaszok enyhe ingerek hatására is. Ezek pánikrohamokhoz, vagy egyéb testi tünetekhez vezetnek.

Felnőve aztán ezek a gyerekek sokkal kevesebb esélyt kapnak a normális életre.

Photo by RODNAE Productions on Pexels.com 

A fizikai, vagy lelki bántalmazás számos egészségügyi kockázatot hordoznak. Pl. iszkémiás szívbetegség, krónikus obstruktív tüdőbetegség, daganatok, májbetegség, nemiséggel-szexualitással kapcsolatos betegségek, autoimmun tünetek, idegrendszeri tünetek, mentális állapot, depresszió, életminőség, korai halálozás. Illetve olyan kockázatos magatartásformák is gyakrabban jelennek meg náluk, mint dohányzás, alkoholizmus, kábítószer használat, elhízás.

Külön érdekes adat, hogy a fizikai és lelki bántalmazást elszenvedett személyek nagyobb mértékben szenvednek elhízástól. A lelkileg bántalmazott egyéneknél nagyobb mértékben jelent meg kóros elhízás. Mivel a WHO kutatásai szerint a gyerekkori bántalmazás egy egész élethosszon kitartó testi és lelki egészségromláshoz vezet, ezért globális népegészségügyi prioritás ennek csökkentése.

Elődleges megelőzés lenne a szülői készségek fejlesztése, illetve a családnak, mint egységnek a gyógyítása, mely hosszú és körültekintő folyamat. Az egyén azonban dolgozhat önmagán a sématerápia és a Brainspotting módszerének ötvözésével és megfelelő önismerettel, hogy egészségesen működő felnőttként és szülőként már ne adja tovább a nem megfelelő viselkedést.